Földöntúli kapcsolat

 Drog vagy nekem. Még most is hatásod alatt vagyok. Deliriumos ködből dereng fel megnyerő mosolyod. Igen a szemed is huncut, és én megveszek érted. Függő lettem. Igyekszem elnyomni a vágyakozást, de nem mindig sikerül. Vannak jobb időszakok,  amikor például betemet a munka és nincs idő ábrándozni. De most bizony túl sok is van. És nem bírtam ki, először csak pár szó,  gondoltam ennyi is elég. De nem egyre több kell, mindig és folyton .Teljesen mindegy mi a téma csak beszélgessünk. Igen egyelőre csak ennyi jut , de ez így van már nagyon hosszú ideje. Eszemet nem tudom mikor találkoztunk utoljára itt a valóságban. Merthogy máshol, egy másik világ folyton együtt vagyunk. Először azt hittem , ez csak egyszeri véletlen. Aztán egyre sűrűbben találkoztunk álmomban. Egy darabig egyértelműnek tűnt, hogy ezek emlékek a múltból. Gyakran voltunk nálatok. Az idő megállt,  édesanyád mosolyogva fújta a cigaretta füstöt. Mindig kedves volt velem, mintegy pót anyuka. Aztán elmúltak ezek az álmok és új képek jelentek meg. Számomra idegen helyek váltották fel a jól ismert lakást. Mintha a múltból egy elképzelt jövőbe csöppentünk volna. De nem baj , mert te most is szorosan ölelsz, most is rám mosolyogsz. Soha nem hagysz magamra bármi is történjen. Mindig boldogan ébredek,  de kevés amire emlékszem. Folyton aludni szeretnék , hogy újra ott legyünk. Hogy újra érezzem azt a megfoghatatlan érzést , hogy ne kelljen itt lenni a valóságban ahol nem vagy mellettem. Kínos és valós a fájdalom. Próbáltam leszokni, többször is összeszedtem megmaradt önbecsülésem és elhatároztam , hogy tovább lépek. Hisz mind tudjuk, hogy a drog megöl. És képtelen vagyok. Valami ördögi hatalom folyton visszaránt. Vágy a neve....