Szabadság

 Napok óta esik. Ja épp szabadságon vagyok. 2 hét teljes elszakadás a munka világától. Itt ez törvényileg jár és élni kell vele. Évente egyszer, 2 egybefüggő hét. Nagyn nehéz. Nem csak a rossz idő miatt. Nekem a munka az öröm forrása. Nagyon szeretem a munkám a csapatom és a főnököm. Persze pihenni kell és esélyt adni a csapatomnak a bizonyításra és a fejlődésre. Pont ezért ha tehetném se lépnék be a gépbe vagy lépnék közbe egyetlen esetben se. Tudniuk kell, hogy hiszek és bízok a képességeikben. Szóval nyaralok és eltelt a fele. Azért sikerült lejutni párszor a partra, de ahogy említettem napok óta esik és az előrejelzés szerint ez így is marad a hónap végéig. Remek, üzenet magamnak ; tavaly ugyan ilyen volt a júliusi érdemes legközelebb augusztusban szabadságra menni. Szóval az öröm forrás hiánya,  a rossz idő és egyéb lelki dolgok szépen begyűrüztek a mindennapjaimba. Nem akarom azt mondani depressziós lettem, de igencsak negatívan álltam mindenhez. Az igazsághoz persze hozzátartozik,  hogy amikor több időm van gondolkodni akkor rendszerint magamnak ások vermet. Most is így lett. Mielőtt megkezdődött volna a szabadságom épp féléves értékelést kaptam. Nem csak szeretem a munkám, de jól is csinálom. Boldog vagyok. De most szünet van és az életem más területéről kellene ez a boldogság. De nincs. Brutálisan őszintének kell lennem magammal,  mert itt nem segít a mellébeszélés. Nyilván a gyerekem boldoggá tesz , de ez nem egy állandó öröm forrás. Az ember vágyik valami felnőttes boldogságra.  Nagy beszélgetésekre,  hogy megossza örömét-bánatát olyan személlyel vagy személyekkel akiket ez őszintén érdekel. Együtt örülni vagy épp szomorkodni. Valamit nagyon elrontottam ,mert nekem ilyen nincs. Nem mondom , hogy nem tudok ráírni egy - egy régi barátra/ barátnőre , de hogy valaki rólam érdeklődne az fehér holló . Ez azért rendesen kikezdi az ember mentális egészségét. Itt vagyok lassan 6 éve és akivel sikerült kicsit szorosabb baráti viszonyt kiépíteni, már mindenki lelépett. Persze örülök nekik , mert ilyen vagyok, örülök más örömének és csak halkan , titkon vágyom hogy egyszer végre nekem is örüljön valaki.