Hallottam sokszor az elmúlt időben, hogy az írásnak gyógyító ereje van. Gondoltam magamba, hát kérem mit veszíthetek ha teszek egy próbát és kiírom magamból azt a sok érzést és gondolatot ami egy ideje kavarog bennem. Max ezek súlyát, mert valljuk be lassan agyonnyom ez a teher. Persze a munka nem könnyű, és nem nem azért mert rengeteg órát kell beletennem , és nem azért mert 40 évet kell felidézni, hanem talán azért mert a tulélés érdekében rengeteg dolgot átírtam magamban. Igen van az az élethelyzet amikor magunknak is hazudunk. Hogy közelebb kerüljek az igazsághoz, az adott eseményekhez társított érzéseimmel fogok mindig kezdeni, aztán jönnek majd emlék-foszlányok és a többi szorosan odakötödő gondolat.
A legnehezebb rész a gyerekkorom felidézése , hisz ekkor éltem a legnagyobb tagadásban.
Kezdjük az érzésekkel amik a szüleimmel kapcsolatosak : szorongás, folyamatos félelem/rettegés, menekülés, sírás, fájdalom, kiabálás és csend váltakozása, szigor, fenyítés , nem vagyok jó, nem vagyok elég, már megint ...., megfélemlítés, bántalmazás és érzelmi elhanyagolás
Nagyszülők felé az érzések: feltétel nélküli szeretet, törődés, biztonság, oktatás, figyelem, boldogság, harmónia, szabályok, móka, szabadság, könnyű vagyok, öröm, mese-világ
Hát ilyen volt a gyerekkor, felhőtlen és vidám a nagyiéknál, aznap mikor menni kellet haza , sírás, könyörgés, hogy ne hagyja hogy elvigyenek, fájdalom és félelem. Volt hogy már másnap jöttek értem az oviba, de az az egy éjszaka is pokol volt nekem.
A következő korszak amire emlékszem az mikor megszületett a kis tesóm, 6 év különbség van közöttünk. Fiú, így a fogadtatás is más volt.Az én életem ettől persze jobb nem lett. Sokszor kellet rá vigyázni és persze ha valami történt a verés garantált volt.
Túlélésre játszottam. Minél nagyobb lettem annál többet igyekeztem nem otthon lenni. Persze ebből is volt vita bőven.
A következő amire tisztán emlékszem a disco korszak, amikor hetekkel előre lesni kellett mikor van apának jó kedve , hogy egyáltalán lehessen tőle kérdezni. Néha elengedett, sokszor nem. Ha el is mehettem csak pár órára.
És akkor valami váratlan történt. Az iskolai buliban megismerkedtem egy fiúval. Első szerelem. Olyan volt nekem mint a levegő, mint egy páncél, egy meleg burok.
Ez idő tájt édesanyám rossz viszonyban volt a nagyszüleimmel így még lett tíltva , hogy menjek.
Ez a fiú volt a megváltás nekem, újra volt miért élni. Rajongásig szerettem. És ő is engem. Egymásnak voltunk kitalálva. Mai napig ezek az érzések vannak bennem vele kapcsolatban: biztonság, szeretet, önzetlenség, lojalitás, ámulat, rajongás, öreg-lélek, tanító, őrszem, küzdő, bátor, őszinte, megbízható
A középiskola évei gyorsan elszálltak és közben a mi kapcsolatunk....igen szóval, mi is történt velünk. Rengeteg próbát kiállt a kapcsolatunk, volt sok fenn és lenn, szülői tiltás, tányér törés, de mindketten keményen dolgoztunk ezért a csodáért.
Aztán jött 2000 nyara és minden megváltozott egy életre...folyt.köv
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése