Életem 3.rész - A nagy Ő , utolsó felvonás

 Szóval ott tartottunk , hogy az utolsó középiskolai évemnek singliként vágtam bele.  Szülők persze örültek,  gondolták így minden szabad percemben majd tanulni fogok. Mint mondtam dose érdekelte őket holmi lélek meg érzések. Szart se tudtak arról min megyek keresztül. Ahogy mondtam lett pár új Balatoni barátom és miután a nagy részét a nyáron megketesett pénzemnek lenyulták így bejelentettem , hogy gyaran nem töltöm otthon a hétvégét mert Adrinál leszek Fonyódon. Adrit akkor nyáron ismertem meg, kiderült 4 nappal idősebb nálam és nagyon egy rugóra jár az agyunk. Az egyetlen óriási különbség az anyagi helyzetünkben volt, ami eleinte nem volt szembetűnő. Ő már akkor külön élt a szüleitől és dolgozott a családi vállalkozásban ami egy bár volt : Checkpoint. Úgy képzeljétek el, hogy ez egy 2 szintes családiház volt alul az üzlet, felül a lakrész. Adri meghívott többször,  de a szálláson kívül nekem kellett gondoskodni minden másról. Így is megérte mert nem kellett otthon lenni. Szüleim meg nem kötözködtek mert egy lánnyal voltam. Persze esténként a bárban sokan összejöttünk , neha 30+ fő helybéli barátok. Fonyódon is mindenki ismert mindenkit. Plusz én még az összes rendőrt is. Nyilván ezek összejövetelek nem szenvedtek hiányt alkoholban, és kezdtem rendesen lecsúszni. Az alkohol segített enyhíteni azt a nagy szívfájdalmat amit cipeltem. Kezdtem azt érezni enélkül nem megy. Ehhez társult a dohányzás is. Aztán az egyik ilyen alkalommal azt éreztem nem bírom tovább,  már az alkohol se segített hogy jobban legyek, ezért többet és többet ittam amíg valami ismeretlen és félelmetes érzés lett úrrá rajtam. Meghalok. Ez volt az első és utolsó alkalom , hogy kapcsolatba léptem a nagy Ő-vel. Kuldtem nrki az éjszaka közepén egy SMS-T,  Ő pedig azonnal felhívott. Megígértette velem , hogy azonnal befejezem és hazamegyek hozzá,  mai napig úgy emlékszem azt mondta , hogy nagyon szeret és ne tegyem ezt, de ittas voltam , szóval nem biztos , hogy ez elhangzott. Megnyugtató volt a hangja, tele melegséggel és aggodalommal. Teljesen megdöbbentem. De ugyanakkor valamiféle győzelmi mámor lett úrrá rajtam, valami olyasmi, hogy ugye tudtam , hogy nem igaz , hogy nem szeret. Tudtam hogy lehetetlen , hogy elmúlt. A másnap kegyetlenül megbosszúlta a töménytelen alkohol fogyasztást. Életemben nem voltam olyan rosszul. De ott volt az sms és a hívás bizonyítandó nem hallucináltam. És akkor ha jól emlékszem újabb üzenet érkezett tőle; érdeklődött mikor ér be a vonatom. Várt az állomáson,  ott állt teljes valóságában,  hónapok óta nem láttam. A szívem majd kiugrott a helyéről,  az agyam őrülten gyártotta a gondolatokat árról hogy hogyan fogunk pillanatokon belül egymás ajkán csüngeni, hogy fogjuk egymást olyan erősen ölelni,  hogy bele roppanunk... És akkor odaértem, és megcsapott a fagyos aurája szele és újra végig kellett élnem a csalódást azt hogy elárult, hogy átvert. És azt a tehetetlen érzést,  hogy még mindig nem tudom gyűlölni,  haragudni rá, mert egyszerűen szeretem és ez nem múlik el. Hazakisért, ragaszkodott hozzá. Csendesen haladtunk egymás mellett, nehéz volt a levegő és az út ami kb 30 perc modt vagy 2 órának tűnt. Végre hazaértem,  sose örültem enbek kivéve most. Megkérdezte ha jól emlékszem mit akarok , mikor nem indultam a kapu felé. Könnyes volt a szemem. Zavarodott voltam és egyszerűen válaszokat akartam.  Tudtam a nyelv könnyen hazudik, így annyit sikerült kinyögnöm, hogy csókolj meg utoljára. Megtette és akkir ott utoljára hatalmas fájdalmat éreztem,  neki is fájt,  de nem tudtam tenni semmit, innentől teljesen kizárt az életéből.