Életem 2.rész - A nagy Ő

 Az elmúlt időszakban volt mit feldolgozni. No nem azért mintha az érzéseimmel ne lettem volna tisztában, hanem mert a tulélés érdekében sokmindent bezártam jó mélyre. De ahogy ígértem ma lépjünk tovább az időben,  illetve vegyük sorra mire emlékszem abból,  a ma napig számomra csodálatos négy évből. Az biztos , hogy ha az életkoromat nézzük nagyon fiatal voltam amikor találkoztunk / 14 alatt/ . Nyilván elsődlegesen így a kapcsolat nem a testiségre épült, bár ettől függetlenül később ő lett nekem az első. Valahol nekem ő minden volt egy személyben,  barát,  család,  példakép. Nyilván a kapcsolatunkat minfenki támadta,  4 év korkülönbség miatt , ő volt a veszélyes felnőtt,  aki megront. Az első két év úgy szállt, hogy észre se vettük. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Ahányszor megölelt elöntött a "hazaértem" érzés. Elhalmozott szeretettel aminek én igen híján voltam. Ő volt a tùlélésem kulcsa. Aztán történt egy valami, még mindig 18 év alatti voltam, teherbe estem. Mai napig nem dolgoztam fel ami abban a kb. 2 honapban történt velünk. Velünk,  igen mert végig mellettem volt mindenben. És utána is kitartott mikor a szüleim mindent megtettek hogy eltíltsanak minket egymástól. A kapcsolatunk csak erősödött a szüleim meg kezdtek beletörődni, gondoltam én. De aztán jött a ballagás,  érettségi , felvételi, és azt éreztem,  hogy a lista végére kerültem. Így is volt, de akkor ezt nem értettem,  hogy ennek így is kellett lennie. Az egyre kevesebb idő egyre messzebb sodort, próbáltam a felesleges időmet más barátokkal és azok barátaival tölteni,  mert ugye az "otthon" nem volt opció. Közben gőzerővel közeledett a nyár, és valljuk be pokol lett volna otthon ülni egész nyáron,  szóval diákmunkát kerestem. Ezt persze szüleim is szorgalmazták, hiszen a plusz pénz mindig jól jött. Persze szerették volna ha olyan helyen dolgozom , ami messze van tőle és ahol valaki figyel rám. Így kötöttem ki azon a nyáron Fonyódon a rendőrségen mint tolmács. Azon a nyáron rengeteg élettapasztalatot gyűjtöttem, sok új barátom lett, de elvesztettem őt. De hogyan? Area emlékszem, hogy pár napja lehettem ott, épp munkaidőben voltam amikor felhívott. Nyilván szó szerint nem emlékszem mit mondtam, de valami olyat hogy elfoglalt vagyok, dolgozom, nem tudok beszélni. Letette és többé nem állt velem szóba. Kerestem rendületlenül,  volt hogy hallottam a háttérben,  hogy ott van de letagadtadta magát. Próbáltam tartani magam a munkahelyen és hinni abban , hogy majd ha hazamegyek személyesen rendezzük. Így telt el az idő augusztus 20ig amíg a szerződésem szólt. Keserű-édes volt a hazatérés, de tudtam ez a nyár nem fog nyomtalanul elmúlni. Már egy ideje otthon voltam , de ugye én nem tudtam elérni őt, így vártam. És akkor a varosban összefutott édesanyámmal, és elküldte vele az elérhetőségét és kérte hívjam fel. Lepkék voltak a gyomromban, a sok álmatlan éjszaka,  a sok negatív gondolat mintha sose lett volna. Leírhatatlan volt az örömöm, 5 percig. A telefonbeszélgetésünk hideg volt, erőltett, rövid és tényeken alapuló. Neki csak az általa számomra kölcsönzött konyvek kellenek. Azt hittem ez valami vicc, de vártam a találkozót. Eljött hozzám, hideg volt, kimért és látszott mennyi energiája van benne hogy ebből a szerepből ne essen ki. Tényként közölte,  hogy részéről ennek vége, és mintha soha nem is lett volna. Könyörögtem hogy ne tegye , a szerelem nem múlik egy félre értés miatt, beszéljük meg, de hajthatatlan volt. Összetörtem, egyedül maradtam, elárult, hazudott és ehhez hasonlók kavarogtak bennem. De a legrosszabb , hogy nem tudtam rá haragudni. A szívem és az univerzum összes szerelmével szerettem. 23 éve történt a mai napig nem tudtam lezárni, a mai napig nincs válaszom,  hogy mi is történt. Soha senkit nem tudtam többé ilyen szinten beengedni, soha senkit nem tudtam közel ennyire szeretni és soha többé nem tudtam bízni senkiben. Kértem tőle,  hogy mesélje el ő mire emlékszik,  de egyelőre nem tette. Ja igen tartunk valamiféle baráti kapcsolatot a mai napig, ami részben segített bizonyos dolgokat feldolgozni de a fontos kérdések megválaszolatlanul sorakoznak.