Életem 4.rész - Változás

 Egyedül maradtam a fájdalommal. Üresen kongott a lelkem, de ugyanakkor tudtam innen minden más lesz. Kettősség kezdett burjánzani bennem, bármit meg adtam volna hogy tartozzak valahova, valakihez, de ugyanakkor tudtam soha többé nem leszek kiszolgáltatott. Soha többé nem engedek senkit ilyen közel.  Mind írtam sok időt töltöttem a Balatonon ezek után, mondjuk úgy barátok között,  bár ott se éreztem magam egynek közülük, de legalább messze voltam. Minden közösségben kívülálló lettem. Azonban egyre többször kaptam rajta a társaság férfi tagjait , hogy szeretnek a közelemben lenni. Gyorsan megtanultam , hogy valami bennem vonza őket,  meg akarnak kapni. Először szembesültem azzal mekkore úr a vágy. Tudatosam használtam innentől ezt a javamra. Őrjöngtek értem,  de nekem egy se kellett. Jó volt könnyeden játszani,  de egyik se ért 50 forintot se a szemembe. Teltek - múltak a hónapok,  közeledett a szallagavató és a fájdalom bennem már az elviselhetetlenségig nőtt. Egy évvel korábban még az övére készültünk együtt,  most meg egyedül kell mennem. Aztán egy átmulatott este valakinek sikerült a figyelmembe férkőzni. Nem volt nagy dolog, de mégis meglepő,  az első hím egy idő óta aki nem menekült el. Végül adtam egy esélyt. Nem volt szerelem, nem voltak nagy érzések,  lassan indult bármi is , de jó volt vele beszélgetni,  látni a szemében az érdeklődést. Gondoskodott rólam amennyire távolról lehetett. Hálás voltam, de továbbra se szerelmes. Még a szallagavatóra is eljött,  de táncolni nem kért fel. Nem tudom segített e volna, de így még jobban fájt ott lenni. Hónapok teltek el, készültem az érettségire és a felvételire. B terv is volt ha elsőre nem vesznek fel. Minden energiámmal azon voltam , hogy azt a maradék kis időt túléljem a szüleimmel. Az érettségi jól sikerült,  de egyből nem vettek fel, illetve állami finanszírozású képzésre nem, és akkor kezdődött a diákhitel korszak. Volt egy lehetőségem,  jelentkezni önköltséges képzésre,  de ahhoz kellett az első félév ára: 240k huf. A B terv az volt hogy elmegyek hajóra dolgozni, de persze szüleim nem engedtek és mivel nem voltam 18 így maradnom kellett. Barátnőmmel találtunk 1 hónapra munkát a balcsin , gyerek-animátorok lettünk,  a pénz nem volt sok, de kaptunk szállást mellé és szabadok voltunk. De közben gőzerővel ketestem a további lehetőségeket,  maradni szerettem volna egész nyárra és összegyűjteni a pénzt a főiskolára. Adri baratnőm pár települèssel arrébb egy étteremben dolgozott felszolgalóként és kerestek még embert. Szállást ott is adtak. Így én elvàllaltam. Nagyon sokat dolgoztam,heti hetből hét napot, a ruhám éjszaka mostam,  napi 16 órákat mentem. Az elején nagyon nehéz volt, de a végére belejöttem nagyon. A pénz nem teljesen jött össze,  és szüleim közölték,  hogy hát ők nem tudnak segíteni,  hisz más költségek is lettek volna, így el kellett engednem. Közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz újra a tesómmal  / apai ágon a nővérem/. Mind a ketten szerettünk volna tanulni, így együtt jelentkeztünk egy levelező képzésre Székesfehérváron. Szálloda és Idegenforgalmi képzés. Havonta mentünk képzésre szombaton. Közben persze ezerrel készültem a következő felvételire. Nyilván balcsira is jártam le kb havonta, de néha csak ritkábban a sok tanulás miatt, amikor is valaki felhívott a balatoni baráti körből és elmondta , hogy megcsalnak. Megint hátba szúrtak, elárultak de mivel nem volt szerelem, az legalább nem fájt. Gyorsan elengedtem a dolgot. Közeledett a születésnapom. De azon a hétvégén pont iskolába mentünk. Tesóm mondta,hogy lesz egy kisebb ünneplés aznap mert a párja születésnapja is akkortájt van, szálljak le hazafelé és lazítsunk. Nem akartam először,  de aztán láttam,  hogy kint áll valaki az állomáson és integet, szóval leszálltam. És ezzel egy új fejezetet nyitottam az életemben.