Életem 8.rész : 18+ és a rossz döntés

 Mindig is valami egzotikus , de szabad felállást kerestem amióta S / a nagy Ő / kilépett az életemből 2000 őszén. De valahogy nekem mindig a konzervatív értekrendet hirdető, majd fűvel- fával kefélő hím jutott. Már majdnem kezdtem azt hinni ez az én hibám,  amikor fejembe vettem , hogy könyvet írok,  valami jó kis botránykönyvet. Persze az életem is erősen botrányos pornó könyv lenne ha mindent megírnék , de ennél többre vágytam. Ekkoriban kezdtem folglalkozni erotikus írással is jobban. Így futottam bele S.Rbe a fiatal pornós bikába. Soha nem volt olyan partnerem akivel ennyire fel tudtam volna oldódni, no volt ehhez segítség,  volt, hogy pár pohár ,  de volt hogy 1-2 mókás cigi segített hozzá a végtelen éjszakákhoz. Nem tudtunk egymással betelni , miközben semmilyen elköteleződés nem volt. Annyira berántott a szituáció,  hogy későn ébredtem rá hogy ez nem fogja kifizetni a számláimat. A 3.hónap végén nem hosszabították meg a szerződésem. És akkor decemberben, épp karacsony előtt betoppant az életembe: T.

Már akkor éreztem, hogy nem hogy vonz de ránt a fiú magával. Akkor még nem tudtam ösztönösen mi is ez, pedig többször kicsúszott a számom , hogy nárcisztikus.

Addig járt a korsó a kútra, még... Teljesen megmérgezett a sármjával az erejével, pedig osha nem jutott volna eszembe magamról azt mondani Gyenge Vagyok.Hatalmas fentek és lentek váltották egymást, és észrevétlenül eggyé váltunk. De nem úgy, ahogy a romantikus filmekben, nem ez olyan kiszipolyozó élet lett. Folyton rajtam csüngött, rám telepedett, én marha meg azt hittem ez a szerelem , a maximális odaadás. Annyira akartam hinni , hogy végre megvan a lottó ötös, hogy minden intiuciómat elnémítottam. 2013ban gyermekünk is született.Addig se volt minden rózsaszín , főleg mert rengeteget hazudott és nem dolgozott. 8 hónapos várandósan bökte ki , hogy börtönviselt és hogy nem tiszta az erkölcsi bizonyítványa.Késöbb ugye mikor lejárt a magasabb összeg amit a gyerek születése után kaptam fizetésként, mér nem volt elég , hogy mindent fizessek, így kénytelen voltam a gyrekemmel anyuéknál meghúzni magam, Ennél megalázóbb talán sose történt velem. Meg is lett a következménye , teljesen depressziós lettem. De így is minden erőmmel azon voltam , hogy talpra álljak, így munkát kerestem pesten. Közben ő megcsalt és ki is derült, csak hogy tetézzük a depressziót.

Novembertől volt is szerződésem, így albérletet is keresnem kellett. Semmiben nem segített, csak azt vettem észre , hogy akaratom ellenére beköltözött az általam bérelt lakásba. Kiszolgáltatott voltam, senki nem segített; beletörődtem. Az egész depresszió abban nyilvánult meg leginkább , hogy csak híztam és híztam. Már a 48as ing is kicsi volt rám.A munkából elküldtek próbaidő alatt, ami a következő koporsószög volt az életemben. Velem ilyen sose történt. Aki erőt adott az a fiam volt, tudtam a kudarc nem opció. Februártól a Vodafonenal dolgoztam, az élet kiszámíthatóbbá vált, de ő még mindig seemit nem tett bele. A gyerek bölcsibe került, de azon kívül, hogy hozta - vitte , semmi nem változott. Kezdtem besokallni, hogy nem jutunk egyről-kettőre, gondoltam , ha nekem jut az igahúzás , hát legalább akor érje meg.Így 2017ben külföldre kezdtem pályázni, és augusztus végén költöztünk Krakkóba. Késöbb 2020ban pedig a tengerhez.Időközben végzett online munkát, de valljuk be ez nem volt kiszámítható bevétel, és nem érte el soha a lengyel minimálbért. Nyilván a pénzen kívül más problémák is voltak. Egyre világosabbá vált , hogy beteg, hatalmas lármás veszekedések a semmin, folyamatosan lenézte a munkám az eredményeim, majd mikor a gyerek az iskolát kezdte őt is kezdte lerombolni.Többször kértem, hogy változzon meg, igen tudom, naiv vagyok, pontosan tudtam ott belül, hogy sose fog. Többször kértem, hogy engedjen el minket, de ugye egy nárcisztikus sose engedi el a játékszereit. Tudtam minden erőmet össze kell szednem, de nem nagyon nehezen ment. 13,5 év alatt hatalmas pusztítást végzett. És akkor jött S. Történt ugyanis tavaly májusban , hogy rámírt, csak úgy a születésnapom előtt. Aztán pedig kétszer beszéltünk videón, ami még soha nem történt meg. És akkor valami átkattant, ahogy náztem őt, hallgatam a hangját, elöntött az az ismerős érzés.Végigfutott egy kisfilm, hoy milyen volt vele lenni, hogy karolt át, hogy beszélt velem, a levelek amiket kézzel írt, a telefonhívások a fülkéből a megbeszélt időpontban. Az érzés , hogy milyen ha valakire lehet számítani, ha valaki törődik veled, ha veled építi a közös életet. És akkor valami hideg markolt a szívembe , és ott eldöntöttem véget vetek ennek a kínnak.Minden erőmet összeszedtem, és leültettem a tényekkel. Nem hagytam magam, és másnap már életbe is léptek az új szabályok. Természetesen azonnal próbálta a határaimat átlépni, de akkor olyan dolog történt ami őt is meglepte, előkerült a nem kedves oldalam.Nem mondom , hogy többé nem próbálkozott, de sokkal gyengébben és kevesebbszer. Novemberre kb. belátta hogy elvesztette a háborút.Innentől csak smúzolt, nagyon idegesítő volt. Januárban még segítettem lakást találni neki, és meggyőzödni, hogy semmi akadálya ne legyen annak hogy Februárban végre elköltözzön. És számoltuk a napokat a gyerekkel... De eljött. Ma már túl vagyunk az első hónapon. Elkezdtünk gyógyulni, de még hosszú az út. Természetesen , folyamatosan próbál velünk kapcsolatot teremteni,megtudni rólunk dolgokat, de én kizártam őt. De tudod kedves olvasó, én ezek után is azt kívánom neki, legyen egyszer az életben boldog.

Életem 7.rész Élet Pécsen

 2010et írunk,  ha jól emlékszem tavasszal kényszerítettek vissza. Azonnal depressziós lettem, tudtam nem akarok otthon lenni. És akkor még K is üzent: tudom, hogy itthon vsgy, kérlek találkozzunk.  Nem igazán akartam, de aztán mégis belementem. Sokat beszélgettünk,  bocsánatot kért és elmesélte hogy a nő akit élete szerelmének hitt hogy csalta meg, ráadàsul rányitott...Először éreztem azt hogy igenis a sors / karma igazságos. Ez volt az utolsó alkalom , hogy találkoztunk. Azóta megházasosott és van egy kis/nagy lánya. Lezártuk. Pár hónapot töltöttem Pécsett és a karmának köszönhetően lett egy masodik családom. Egy olyan hely ahol örömmel fogadtak mindig, sose kérdezték meddig maradok vagy mikor megyek. Volt hogy egész héten ott voltam. Szabad lehettem. Egyetlen visszaterő gond volt : epegörcsök. Addig-addig míg augusztus elején leállt a vesém egy kóborolt kő miatt és besárgultam. Ilyesztő és vicces volt egyszerre. Pár napot töltöttem a kórházban,  laporoszkóppal eltávolították a kis felfedezőt, de ettől az alap probléma nem oldódott meg. De makacs voltam nem engedtem kivenni az epém, és milyen jól tettem. 2024 van és semmi baja, zeró kő van benne. A pár hónap alatt másra se vártam mint hogy visszaköltözhessek Pestre, az volt az én elemem. Augusztusban páratlan ajánlat ütötte fel a fejét,  egy jó barátnak kiadóvá vált a lakása. Az a lakás a praktikusság fellegvára. Augusztus végén költöztem és azonnal munkakeresés indult. Szeptemberben már dolgoztam, de sajnos ezúttal ezt nagyon elk*rtam. Beszippantot egy derült égből bika...

Életem 6.rész: Élet K után

 Életem legtraumatikusabb időszaka következett,  nagy részéről még ma se tudok beszélni. Szóval nem volt munkám,  a szüleim elfordultak, az egyetlen ember akihez fordulhatram anyagi segítségért és örökre hálás leszek az a nagymamám. A másik pedig aki minden másban segített Maja barátnőm. Ha ők nincsenek , komolyan mondom, nem írnám ezeket a sorokat. Mikor K kilépett az életemből rettentően túlsúlyos voltam, tulajdonképpen ennek köszönetemet,  hogy nem haltam éhen abban a 3 hónapban,  hiszen enni volt hogy napokig semmit nem tudtam. Ebben az időben szereztem az epeköveket és fogytam iszonyat sokat. Napi 250-300ft volt ételre szigorúan. Angolt tanítottam hetente abból próbáltam a macsikat ellátni , plusz ezerrel hirdettem őket örökbegogadásra. Közbe beiratkoztam egy felsőfokú képzésre hamár a főiskola elùszott. Remek döntés volt sok motivációt adott, hogy ezúttal befejezzem. Közbe K felhívott,  nem értettem mit akar, találkozni akart, de rossz érzésem volt, azt mondta személyesen akar beszélni velem. Találkoztunk,  a cuccait akarta , illetve megjegyezte milyen jól nézek ki , simán kereshetnék vele pénzt.  Érted fel jött es LEKURVÁZOTT. Elzavartam. Reméltem utoljára láttam, sajnos nem így lett. Közben lett munkám, ugyan csak határozott időre,  de örültem.  Ismerkedni is próbáltam,  de ahhoz még nem voltam elég jól. Végül megszereztem a papírt és mivel semmi komoly munka nem volt kilátásban egyszerűen fel kellett adnom. Persze ez egyedül nem ment, egy barátom és öcsém kényszerítette ki. Hazaköltöztem a pokolba. Nem maradt más mint megint menekülni. 

Életem 5.rész : K

 Szóval 2002t írunk,  május és én a születésnapomon összejöttem Kval. Őszintén ünnepelem és úgy éreztem jó lesz egy kalandnak. Amióta a balatoni srác lelélepett csak kalandokban botlottam, és mivel most már közel volt a felvételi,  és persze hittem hogy simán fel is vesznek pestre, nem terveztem hosszútávú kapcsolatot Pécsen. Annyira nem, hogy szándékosan rosszul adtam meg a telefonszámom. Nyilván felvettek pestre és én gőzerővel készültem pestre. Nem kerülgettem a témát, elváltunk. Pesten sajnos mivel a főiskolának nem volt kollégiuma , egy szállodában laktam Békásmegyer. Érdekes tapasztalat volt az biztos, de semmivel nem volt kevesebb mint egy kolesz. Kezdjük ott hogy más főiskola/ egyetem diákjai is itt voltak elszállàsolva, pl. Rendőrtiszti Főiskola,  a nagy szerelem . Ja igen minden álmom az volt hogy nyomozó/ fegyverszakèrtő legyek, de sajnos a biztonságszervező informatikus maradt. Szóval sokan laktuk ott akkoriban, és gyorsan barátságok szövődtek. Így ismertem meg K.L- t és szobatársait. Én nagyon szerencsés voltam kb. 4 hónapig,  egyedül laktam egy 4 ágyas szobában, jobb volt és nagyobb mint otthon. Szóval K.L és köztem gyorsan több lett, de amit nagyon szerettem ez teljesen kötetlen volt. Nem telt egy hónap és gyorsan rá kellett ébrednem, hogy a szüleim tényleg semmit nem segítenek, sőt még fel se hívnak,  hogy élek-e. Gyorsan munkát kellett találni,  addig pedig együtt főztünk a fiúkkal és elosztottuk a költséget .A szállás mellett volt egy Meki, szóval jelentkeztünk,  K.L is az ellátmány karcsú volt a tanulás idejére, plusz gyerektartasást is vontak. Másnap már dolgoztunk. Aztán pár hónap után felhívott K, meg is lepődtem és azt mondta nem érdekli a távolság de engem akar. Viharos időszak kezdődött,  miközben ő be is vonult. Sokat nem volt katona, mentő hozta pestre miután visszatért tőlem az első eltávról. Már mikor kísértem ki a Népligetbe zsibbadt a karja, nem tudta a táskát felemelni. Mondtam ha visszaér és nem múlik menjen a dokihoz. Éjszaka katonai mentő rohant vele, elkékült karral hozták fel. Engem reggel értesítettek. Megszámlálhatatlan hét következett,  suli, munka,kórház.  A karja ideiglenesen lebénult, nem tudták mitől és azt se hogy ideiglenes vagy végleges. Nehéz időszak volt,mentálisan nagyon megviselt mindkettőnkket. Aztán kikerült és hazavitték. Valamikor 2002 elején találtam egy pultos munkát ami jobban fizetett, de messze volt és nem 8 óra. Nagyon küszködtem a sulival. De nyomtam. Közben adódott egy lehetőség miután K.L-ek elköltöztek fel a főiskola kollégiumába, nagyon egyedül éreztem magam, így mikor az egyik törzsvendèg szólt,  hogy van egy kiadó lakása,  egy percig nem gondolkodtam. Ùjpalota,  3 szobás földszinti lakás,  üresen. De nekem kincs volt. Két kollégával be is költöztem. Sajnos egyik se volt megbízható,  így gyorsan megtanultam ,hogy keressek megbízható lakòtársakat , hogy kell jó szerződést írni stb. 2002 októberében költöztem ha jól emlékszem, majd novemberben K azzal hívott fel, hogy ő velem akar élni és hogy keres pesten munkát. Még sose éltem senkivel,  nagyon akartam, hogy működjön,  így belementem. Voltak jó és rossz időszakjaink. Egészen 2009 nyaráig kínoztuk egymást.  Nem tudom őszintén hol ment minden félre de kb. 2 évben. Akkor is egy kocsmában melóztam és egy este bejött 2 férfi,  sose voltak előtte. Az egyiknek lánya született és arra jöttek inni egyet. A másik sármos , de látszott hogy már igen csak 40kozeli. Azon kaptam magam hogy tetszik. Azt hiszem innen már tudtam hogy ez ennyi volt, persze próbáltam kitartani. Időközben,  ahogy ez később kiderült , K is masra, másokra vágyott. Megváltoztunk, ugyan egy hajóban eveztünk , de teljesen más irányba. A szakítás pofátlanul sikerült. 2009 októberében azzal utazott el , hogy otthon szeretne lenni az édesapja születésnapján és elérhetetlenné vált. Akkoriban nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültünk,  ha nem emlékezne a kedves olvasó akkor volt a nagy gazdasági válság. Mi meg épp 20+ mentett cicával voltunk munkanélkül. Mivel ő látta,  hogy innen semmi kiút, lelépett. 500huf-om volt és a hűtőben egy margarin. Hát így ért véget ez a fejezet.