Életem 5.rész : K

 Szóval 2002t írunk,  május és én a születésnapomon összejöttem Kval. Őszintén ünnepelem és úgy éreztem jó lesz egy kalandnak. Amióta a balatoni srác lelélepett csak kalandokban botlottam, és mivel most már közel volt a felvételi,  és persze hittem hogy simán fel is vesznek pestre, nem terveztem hosszútávú kapcsolatot Pécsen. Annyira nem, hogy szándékosan rosszul adtam meg a telefonszámom. Nyilván felvettek pestre és én gőzerővel készültem pestre. Nem kerülgettem a témát, elváltunk. Pesten sajnos mivel a főiskolának nem volt kollégiuma , egy szállodában laktam Békásmegyer. Érdekes tapasztalat volt az biztos, de semmivel nem volt kevesebb mint egy kolesz. Kezdjük ott hogy más főiskola/ egyetem diákjai is itt voltak elszállàsolva, pl. Rendőrtiszti Főiskola,  a nagy szerelem . Ja igen minden álmom az volt hogy nyomozó/ fegyverszakèrtő legyek, de sajnos a biztonságszervező informatikus maradt. Szóval sokan laktuk ott akkoriban, és gyorsan barátságok szövődtek. Így ismertem meg K.L- t és szobatársait. Én nagyon szerencsés voltam kb. 4 hónapig,  egyedül laktam egy 4 ágyas szobában, jobb volt és nagyobb mint otthon. Szóval K.L és köztem gyorsan több lett, de amit nagyon szerettem ez teljesen kötetlen volt. Nem telt egy hónap és gyorsan rá kellett ébrednem, hogy a szüleim tényleg semmit nem segítenek, sőt még fel se hívnak,  hogy élek-e. Gyorsan munkát kellett találni,  addig pedig együtt főztünk a fiúkkal és elosztottuk a költséget .A szállás mellett volt egy Meki, szóval jelentkeztünk,  K.L is az ellátmány karcsú volt a tanulás idejére, plusz gyerektartasást is vontak. Másnap már dolgoztunk. Aztán pár hónap után felhívott K, meg is lepődtem és azt mondta nem érdekli a távolság de engem akar. Viharos időszak kezdődött,  miközben ő be is vonult. Sokat nem volt katona, mentő hozta pestre miután visszatért tőlem az első eltávról. Már mikor kísértem ki a Népligetbe zsibbadt a karja, nem tudta a táskát felemelni. Mondtam ha visszaér és nem múlik menjen a dokihoz. Éjszaka katonai mentő rohant vele, elkékült karral hozták fel. Engem reggel értesítettek. Megszámlálhatatlan hét következett,  suli, munka,kórház.  A karja ideiglenesen lebénult, nem tudták mitől és azt se hogy ideiglenes vagy végleges. Nehéz időszak volt,mentálisan nagyon megviselt mindkettőnkket. Aztán kikerült és hazavitték. Valamikor 2002 elején találtam egy pultos munkát ami jobban fizetett, de messze volt és nem 8 óra. Nagyon küszködtem a sulival. De nyomtam. Közben adódott egy lehetőség miután K.L-ek elköltöztek fel a főiskola kollégiumába, nagyon egyedül éreztem magam, így mikor az egyik törzsvendèg szólt,  hogy van egy kiadó lakása,  egy percig nem gondolkodtam. Ùjpalota,  3 szobás földszinti lakás,  üresen. De nekem kincs volt. Két kollégával be is költöztem. Sajnos egyik se volt megbízható,  így gyorsan megtanultam ,hogy keressek megbízható lakòtársakat , hogy kell jó szerződést írni stb. 2002 októberében költöztem ha jól emlékszem, majd novemberben K azzal hívott fel, hogy ő velem akar élni és hogy keres pesten munkát. Még sose éltem senkivel,  nagyon akartam, hogy működjön,  így belementem. Voltak jó és rossz időszakjaink. Egészen 2009 nyaráig kínoztuk egymást.  Nem tudom őszintén hol ment minden félre de kb. 2 évben. Akkor is egy kocsmában melóztam és egy este bejött 2 férfi,  sose voltak előtte. Az egyiknek lánya született és arra jöttek inni egyet. A másik sármos , de látszott hogy már igen csak 40kozeli. Azon kaptam magam hogy tetszik. Azt hiszem innen már tudtam hogy ez ennyi volt, persze próbáltam kitartani. Időközben,  ahogy ez később kiderült , K is masra, másokra vágyott. Megváltoztunk, ugyan egy hajóban eveztünk , de teljesen más irányba. A szakítás pofátlanul sikerült. 2009 októberében azzal utazott el , hogy otthon szeretne lenni az édesapja születésnapján és elérhetetlenné vált. Akkoriban nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültünk,  ha nem emlékezne a kedves olvasó akkor volt a nagy gazdasági válság. Mi meg épp 20+ mentett cicával voltunk munkanélkül. Mivel ő látta,  hogy innen semmi kiút, lelépett. 500huf-om volt és a hűtőben egy margarin. Hát így ért véget ez a fejezet.