Életem 8.rész : 18+ és a rossz döntés

 Mindig is valami egzotikus , de szabad felállást kerestem amióta S / a nagy Ő / kilépett az életemből 2000 őszén. De valahogy nekem mindig a konzervatív értekrendet hirdető, majd fűvel- fával kefélő hím jutott. Már majdnem kezdtem azt hinni ez az én hibám,  amikor fejembe vettem , hogy könyvet írok,  valami jó kis botránykönyvet. Persze az életem is erősen botrányos pornó könyv lenne ha mindent megírnék , de ennél többre vágytam. Ekkoriban kezdtem folglalkozni erotikus írással is jobban. Így futottam bele S.Rbe a fiatal pornós bikába. Soha nem volt olyan partnerem akivel ennyire fel tudtam volna oldódni, no volt ehhez segítség,  volt, hogy pár pohár ,  de volt hogy 1-2 mókás cigi segített hozzá a végtelen éjszakákhoz. Nem tudtunk egymással betelni , miközben semmilyen elköteleződés nem volt. Annyira berántott a szituáció,  hogy későn ébredtem rá hogy ez nem fogja kifizetni a számláimat. A 3.hónap végén nem hosszabították meg a szerződésem. És akkor decemberben, épp karacsony előtt betoppant az életembe: T.

Már akkor éreztem, hogy nem hogy vonz de ránt a fiú magával. Akkor még nem tudtam ösztönösen mi is ez, pedig többször kicsúszott a számom , hogy nárcisztikus.

Addig járt a korsó a kútra, még... Teljesen megmérgezett a sármjával az erejével, pedig osha nem jutott volna eszembe magamról azt mondani Gyenge Vagyok.Hatalmas fentek és lentek váltották egymást, és észrevétlenül eggyé váltunk. De nem úgy, ahogy a romantikus filmekben, nem ez olyan kiszipolyozó élet lett. Folyton rajtam csüngött, rám telepedett, én marha meg azt hittem ez a szerelem , a maximális odaadás. Annyira akartam hinni , hogy végre megvan a lottó ötös, hogy minden intiuciómat elnémítottam. 2013ban gyermekünk is született.Addig se volt minden rózsaszín , főleg mert rengeteget hazudott és nem dolgozott. 8 hónapos várandósan bökte ki , hogy börtönviselt és hogy nem tiszta az erkölcsi bizonyítványa.Késöbb ugye mikor lejárt a magasabb összeg amit a gyerek születése után kaptam fizetésként, mér nem volt elég , hogy mindent fizessek, így kénytelen voltam a gyrekemmel anyuéknál meghúzni magam, Ennél megalázóbb talán sose történt velem. Meg is lett a következménye , teljesen depressziós lettem. De így is minden erőmmel azon voltam , hogy talpra álljak, így munkát kerestem pesten. Közben ő megcsalt és ki is derült, csak hogy tetézzük a depressziót.

Novembertől volt is szerződésem, így albérletet is keresnem kellett. Semmiben nem segített, csak azt vettem észre , hogy akaratom ellenére beköltözött az általam bérelt lakásba. Kiszolgáltatott voltam, senki nem segített; beletörődtem. Az egész depresszió abban nyilvánult meg leginkább , hogy csak híztam és híztam. Már a 48as ing is kicsi volt rám.A munkából elküldtek próbaidő alatt, ami a következő koporsószög volt az életemben. Velem ilyen sose történt. Aki erőt adott az a fiam volt, tudtam a kudarc nem opció. Februártól a Vodafonenal dolgoztam, az élet kiszámíthatóbbá vált, de ő még mindig seemit nem tett bele. A gyerek bölcsibe került, de azon kívül, hogy hozta - vitte , semmi nem változott. Kezdtem besokallni, hogy nem jutunk egyről-kettőre, gondoltam , ha nekem jut az igahúzás , hát legalább akor érje meg.Így 2017ben külföldre kezdtem pályázni, és augusztus végén költöztünk Krakkóba. Késöbb 2020ban pedig a tengerhez.Időközben végzett online munkát, de valljuk be ez nem volt kiszámítható bevétel, és nem érte el soha a lengyel minimálbért. Nyilván a pénzen kívül más problémák is voltak. Egyre világosabbá vált , hogy beteg, hatalmas lármás veszekedések a semmin, folyamatosan lenézte a munkám az eredményeim, majd mikor a gyerek az iskolát kezdte őt is kezdte lerombolni.Többször kértem, hogy változzon meg, igen tudom, naiv vagyok, pontosan tudtam ott belül, hogy sose fog. Többször kértem, hogy engedjen el minket, de ugye egy nárcisztikus sose engedi el a játékszereit. Tudtam minden erőmet össze kell szednem, de nem nagyon nehezen ment. 13,5 év alatt hatalmas pusztítást végzett. És akkor jött S. Történt ugyanis tavaly májusban , hogy rámírt, csak úgy a születésnapom előtt. Aztán pedig kétszer beszéltünk videón, ami még soha nem történt meg. És akkor valami átkattant, ahogy náztem őt, hallgatam a hangját, elöntött az az ismerős érzés.Végigfutott egy kisfilm, hoy milyen volt vele lenni, hogy karolt át, hogy beszélt velem, a levelek amiket kézzel írt, a telefonhívások a fülkéből a megbeszélt időpontban. Az érzés , hogy milyen ha valakire lehet számítani, ha valaki törődik veled, ha veled építi a közös életet. És akkor valami hideg markolt a szívembe , és ott eldöntöttem véget vetek ennek a kínnak.Minden erőmet összeszedtem, és leültettem a tényekkel. Nem hagytam magam, és másnap már életbe is léptek az új szabályok. Természetesen azonnal próbálta a határaimat átlépni, de akkor olyan dolog történt ami őt is meglepte, előkerült a nem kedves oldalam.Nem mondom , hogy többé nem próbálkozott, de sokkal gyengébben és kevesebbszer. Novemberre kb. belátta hogy elvesztette a háborút.Innentől csak smúzolt, nagyon idegesítő volt. Januárban még segítettem lakást találni neki, és meggyőzödni, hogy semmi akadálya ne legyen annak hogy Februárban végre elköltözzön. És számoltuk a napokat a gyerekkel... De eljött. Ma már túl vagyunk az első hónapon. Elkezdtünk gyógyulni, de még hosszú az út. Természetesen , folyamatosan próbál velünk kapcsolatot teremteni,megtudni rólunk dolgokat, de én kizártam őt. De tudod kedves olvasó, én ezek után is azt kívánom neki, legyen egyszer az életben boldog.