Életem 7.rész Élet Pécsen

 2010et írunk,  ha jól emlékszem tavasszal kényszerítettek vissza. Azonnal depressziós lettem, tudtam nem akarok otthon lenni. És akkor még K is üzent: tudom, hogy itthon vsgy, kérlek találkozzunk.  Nem igazán akartam, de aztán mégis belementem. Sokat beszélgettünk,  bocsánatot kért és elmesélte hogy a nő akit élete szerelmének hitt hogy csalta meg, ráadàsul rányitott...Először éreztem azt hogy igenis a sors / karma igazságos. Ez volt az utolsó alkalom , hogy találkoztunk. Azóta megházasosott és van egy kis/nagy lánya. Lezártuk. Pár hónapot töltöttem Pécsett és a karmának köszönhetően lett egy masodik családom. Egy olyan hely ahol örömmel fogadtak mindig, sose kérdezték meddig maradok vagy mikor megyek. Volt hogy egész héten ott voltam. Szabad lehettem. Egyetlen visszaterő gond volt : epegörcsök. Addig-addig míg augusztus elején leállt a vesém egy kóborolt kő miatt és besárgultam. Ilyesztő és vicces volt egyszerre. Pár napot töltöttem a kórházban,  laporoszkóppal eltávolították a kis felfedezőt, de ettől az alap probléma nem oldódott meg. De makacs voltam nem engedtem kivenni az epém, és milyen jól tettem. 2024 van és semmi baja, zeró kő van benne. A pár hónap alatt másra se vártam mint hogy visszaköltözhessek Pestre, az volt az én elemem. Augusztusban páratlan ajánlat ütötte fel a fejét,  egy jó barátnak kiadóvá vált a lakása. Az a lakás a praktikusság fellegvára. Augusztus végén költöztem és azonnal munkakeresés indult. Szeptemberben már dolgoztam, de sajnos ezúttal ezt nagyon elk*rtam. Beszippantot egy derült égből bika...