Életem 6.rész: Élet K után

 Életem legtraumatikusabb időszaka következett,  nagy részéről még ma se tudok beszélni. Szóval nem volt munkám,  a szüleim elfordultak, az egyetlen ember akihez fordulhatram anyagi segítségért és örökre hálás leszek az a nagymamám. A másik pedig aki minden másban segített Maja barátnőm. Ha ők nincsenek , komolyan mondom, nem írnám ezeket a sorokat. Mikor K kilépett az életemből rettentően túlsúlyos voltam, tulajdonképpen ennek köszönetemet,  hogy nem haltam éhen abban a 3 hónapban,  hiszen enni volt hogy napokig semmit nem tudtam. Ebben az időben szereztem az epeköveket és fogytam iszonyat sokat. Napi 250-300ft volt ételre szigorúan. Angolt tanítottam hetente abból próbáltam a macsikat ellátni , plusz ezerrel hirdettem őket örökbegogadásra. Közbe beiratkoztam egy felsőfokú képzésre hamár a főiskola elùszott. Remek döntés volt sok motivációt adott, hogy ezúttal befejezzem. Közbe K felhívott,  nem értettem mit akar, találkozni akart, de rossz érzésem volt, azt mondta személyesen akar beszélni velem. Találkoztunk,  a cuccait akarta , illetve megjegyezte milyen jól nézek ki , simán kereshetnék vele pénzt.  Érted fel jött es LEKURVÁZOTT. Elzavartam. Reméltem utoljára láttam, sajnos nem így lett. Közben lett munkám, ugyan csak határozott időre,  de örültem.  Ismerkedni is próbáltam,  de ahhoz még nem voltam elég jól. Végül megszereztem a papírt és mivel semmi komoly munka nem volt kilátásban egyszerűen fel kellett adnom. Persze ez egyedül nem ment, egy barátom és öcsém kényszerítette ki. Hazaköltöztem a pokolba. Nem maradt más mint megint menekülni.