A beszédes némaság

 Nem is tudom hol kezdjem. Minél több választ szeretnèk annál jobban fáj a némaságod. Kezd a hitem meginogni, lehet ezt pont egy próba. Nem tudom, ahogy azt se,hogy meddig bírom még ezt a fájdalmat elviselni. Ez nem az első,  de ennyire még nem fájt. Ennyire sose engedtem meg még magamnak , hogy reménykedjem. Beengedtelek, mert te vagy az egyetlen akiben feltétel nélkül bíztam,  te vagy aki sose bántott, de most fizikailag fáj. A napok üresek és én csak várok mert hinni akarom , hogy valami készül és érdemes rá várni. A következő pillanatban meg kinevetem magam , hogy milyen naiv vagyok. Azt érzem,  hogy csak játékszer vagyok, unalom ellen. Illetve csak voltam , mert ebben már nem vagyok partner. Neked meg nem kell más, szerinted. Én meg már nem akarlak megmenteni. Aztán megint egy emlékbetörés, hetek óta ez van, nem tudom mi történik. Mintha nem is az én érzéseim lennének. A csendben az a legrosszabb , hogy ott az az ici-pici ingatag kis remény. Nem tudom elengedni , lezárni , úgy érzem akkor elárulnálak. Itt akarok lenni , de meddig, meddig lehet ezt elviselni? Az idő elrepül és én vesztegetem az idő a nagy büdös talánra. Dühös vagyok magamra, legutóbb is hónapok voltak mire visszabillentem a saját életembe ; és azt az időt senki nem adja vissza. Visszaèlsz a türelemmel és az érzéseimmel. Tudod , hogy szeretlek, no persze lehet , hogy nem igazán érted vagy akarod érteni mit is jelent ez. Mérleg vagy, tudom hogy a döntéseidhez idő kell, de ez már nonszensz. Gombóc van a gyomromban akár hányszor eszembe jutsz, és hidd el mostanában ez igen gyakori. A hétvégéket csak úgy tudom túlvészelni , hogy a fejhallgató a fejemen egész nap és pörög a sok zene. Nem akarok a 3Dben létezni csak a lelkemben , saját gondolataimban. Választ és kapcsolódást keresek egy másik dimenzióban. Hátha így tudunk beszélni. Hiányzol,  és ez az érzés rádöbbentett egy nagyon fontos dologra, nem akarok tovább hazugságban élni,  végre az életem egy szakasza lezárult és maradunk hamarosan ketten fizikailag is. Lelkileg jobb hogy nem kell többé elviselni egy olyan életet amiben boldogtalan vagyok, megszűnnek a napi csaták és minden egyéb. Nem hazudok , számolom a napokat, és várom a szabadság első napjait. Hiszem, hogy így végre lesz helye a fontos dolgoknak és újra fontos kapcsolatoknak. És akkor már csak egy dologra vágyom igazán.. De ha te nem akarod , hogy megmentsenek akkor te maradsz ahol vagy én meg megszokom , hogy nincs senki mellettem, elviselem az egyedüllétet és bízom hogy egy következő életben nem az egód fog győzni. A lelkem tiszta, én beletettem mindent , vártalak félúton,  most is várlak...